ÁTOK VAGY KINCS

Számos szirom hull, s lassan a köd homályába vész,

Nem fontos, hisz csak egy a sok közül, némán továbbmész.

Itt vagyok, a tárgyak is elsiklanak mellettem,

Érvek jönnek, mennek, de nem aggaszt, mindenem egy lapra feltettem.

Volt is megannyi álom, s mennyi tévedés,

Kiszínezhettem volna életem palettáján, Akkor kevesebb lett volna a sérülés.

Van-e angyal, s hozhat-e mámort?

Lelkemnek tudna adni nyugalmat, tisztaságot?

Nem festhetek szivárványt az égre, imáimat is elfújta a szél,

Reményemet vesztettem úgy, mint, aki nem is él.

Őröl folyton, s hiába érzem a megnyugvást,nem lehet még lelkemben béke

Mert ez nem csak az én bűnöm,

Nem csak az én vétkem

Vajon mi lehet a rosszabb, ha van, vagy nincs?

Melyik lenne az átok, és melyik a kincs?