ÉLETEM KINCSE
|
|
|
|
Zene vagy számomra, akár gondolat,
S nem vagy múló pillanat.
Mint gitár húrjai, s szíved dallamai Felötlik a rég elmúlt fedett emlékek képét,
Rám néznél, s figyelnéd óvó tekintetem minden rezzenését.
Széttiport lelkem látod rég,
Továbbra is biztatsz, erőt adsz még.
Te láttad harcom, erőltetett kitartásom,
Minden jól elfedett kiáltásom.
Most már én is tudok neked erőt adni,
Segítettél, s hálám jeléül csak is a jót fogod visszakapni.
Örömmel teszem, mert tudom, Számodra fontos lennék, s értékes,
Érzem, hogy felemelő szavad mindig szebbé tesz.
Lenne egy történet, mit csak én írnék,
Ennyi csalódás után azt hiszem, nem lenne már, mit ki ne bírnék.
De olyan vagy akár a csend a zajban,
Borúban a derű,
Hogy ismét egymásba fonódott sorsunk,
Ez oly nagyszerű.
Mert benne vagy minden apró mozzanatban,
S ki nem fejezett érintésben,
Jól eltitkolt érzésben.
S ,talán látsz majd még napsugarat, madarakat az égben,
Elvesznénk együtt a világmindenségben.
Láttam szövögetett álmokat, Elképzeltem már életünk könyvét,
Számtalanszor átlapoztam,
S rájöttem,
Megleltem életem kincsét.
