ÉLET

Nincs bűntudat, nincs még vétek,

Csak a makulátlan bársonyos bőröd, s a cuki kis éned.

Először sírsz, először nevetsz,

Először látod, kik körülvesznek, s először szeretsz.

Védtelen vagy, s kiszolgáltatott, nem tudhatod hová kerülsz,

Lehet a rosszban, lehet, a jóban részesülsz.

Azt mondják, amilyen körülmények között növünk fel, azok majd befolyásolják tetteink,

Meghatározzák jellemünket,

Ezáltal lesznek majd terveink.

A sorsunk megvan írva, újabb és újabb megpróbáltatások elé állít bennünket,

Figyeli kitartásunkat, oly sok küzdelmünket.

Az élet minden szakaszának megvan a sajátos szépsége,

Kinek lázadása, kinek szerénysége.

A döntés mindig adott,

Ha határozott vagy kevésbé lesz bajod.

A fájdalmakból tapasztalsz, Hibáidból tanulhatsz,

Elvesztésből értékelsz, Magányodból erőt nyersz.

Nincs jelen csak egy mozdulat, akár egy gondolat,

És már is a múlté, S csak egy röpke pillanat.

Megállítanám a napot, hogy ne jöjjön el a holnap, hogy lássam még mosolyogni a napsugarat is ébren,

De akkor sem lenne elegendő idő, ahhoz, hogy azt gondoljam túl sokat éltem.

Mi is felszállunk a gyorsvonatra, de sajnos túl sok benne a dráma,

Megszületünk, aztán meghalunk, ez lenne a bizonyítványa.