Engedd el

 

 

 

 

 

Elmúlt mi volt,mi egykoron boldog és színes hely volt.Ott nőttem fel én.

Dombok alatt szorosan átölelve egymást,mély kötelék fűzött egymáshoz.Megvolt minden amit akartam,szeretet megértés,fogtad a kezemet.Pillangóként szálltunk,volt szabadság,nem voltak határok.De döntse el mindenki saját magában,mit jelent a szabadság,menni vagy maradni?

Melyik a helyes út?

Egyszer csak minden darabokra hullt,eltört a szárnyunk,többé nem tudunk együtt repülni.

Folyton ezt ismételgetem magamban: Engedd el!

Nem élhetsz örökké a múltban,tovább kell lépned!

Egyedül maradtam,a szívem terheli a bánat.

Nem volt maradásom,nem bírtam elfogadni az ürességet,mindenki elment én itt maradtam.

Mennem kellett,újrakezdeni mindent,és abban bízni hogy jobb lesz

De nem így történt,Egy részem mindig ott marad (veled).