ÉREZTED MÁR?

Láttál már napsütésben színeket?
Láttad derűben a kék eget?
Láttad boldogságát, mi mosolyt csalt arcodra?
Festettél szíveket az égboltra?
Láttad szeme csillogását, s a benne rejlő szerelmet?
S elgondolkoztál azon, megérdemli-e, hogy őt ennyire is szeressed?
Féltél attól, hogy elveszted, és soha nem kapod vissza?
S hogy csak is te leszel, az ki az egésznek a levét megissza.
Féltél, hogy csalódni fogsz, s nem bízol majd többé?
Hogy mindenki, aki számodra fontos volt, így válik majd köddé.
Vártad, hogy megérintsen, s vágyakat keltsen benned?
Hogy csak is a tiéd legyen, tudod, mennyit is kell tenned?
Vártad, hogy azt mondja, csak te kellesz neki?
S, hogy amit irántad érez, azt senki el nem veheti.
Érezted, hogy rögeszméddé válik?
És ilyenkor semmi más nem számít?
Érezted, mennyire irányíthatatlanná válsz?
Tudattad vele, hogy te mellette állsz?
És vajon tudja,hogy csak ő rá vársz?
Vágytál rá úgy, mint éjszaka a holdra?
Hogy egymás kezét fogva nézettek az égboltra.
Vágytál rá úgy, hogy nem is szabadna?
S közben figyelned kell minden egyes szavadra!
Képes lennél újraépíteni mindent, mit már rég leromboltak?
S tudatni magaddal, hogy ezeket a hegeket már valaki befoltozta?
Képes lennél csakis egyet szeretni?
S a másikat elfeledni?
Szeretted úgy, hogy nem csak szavakban éreztetted?
Hogy üresnek érezted magad, mikor elvesztetted?
Féltem, s bizonytalan is voltam,
S tudom, hogy nem egyszer én is eltoltam.
De változtak a dolgok, és bennem újra ég a tűz,
Minden okkal történik, a sorsom is hozzáfűz.
Lüktet a pulzus, áramlik a vér,
Mindenki döntse el, hogy ez az egész mennyit is ér.