MAGAMÉRT
Nincs mellettem senki,
De nem is kell, hogy legyen,
Ki értem nem tesz semmit,
Azért én sem teszek.
Tudom, csak magamra számíthatok, s azt, hogy egyedül vagyok,
Láttam, hogy a felhők is eltakarták körülöttem a fénylő napot.
Nem kell nekem támasz, magamnak adok erőt,
Talpra állok, mint mindig, s mentem a menthetőt.
Mert itt csak egy kellék vagyok egy szükséges játék,
Hogy a jót is tapasztaljam, ahhoz egy élet is kevés lenne, amennyit várnék.
Nem hagyom, hogy eltapossanak, magamért kiállok,
Ha eljő az ideje innen odébbállok.
Ütött kopott lapok, lerágott csontok,
Látszólag veletek minden rendben, de belül foszladoztok.
Az égiek látják mit is tettetek,
Magam is láthatom ,hogy mivé lettetek.
Megvan minden, de belül semmi,
S hogy szeressenek, azért jóval többet kellene tenni.
Puccosék is tudtomra adták gazdagon milyen szép is az élet,
És azt, hogy mennyire hülye vagyok, ha innen továbblépek.
De nem gond, mindenki foglalkozzon csak saját magával,
És ékeskedjen minden egyes kimondott szavával.
Számoljon el mindenki a saját tettével,
Bár nem hinném, hogy ti foglalkoznátok is mások lelkével.
Én felkészültem már minden következményre,
S rájöttem én leszek az, aki elkíséri magát az út végére.
