NEHÉZ
Morajlik a tenger süvít a szél,
Lelassul a nyár,szívembe beköszönt a tél.
Mi aztán évek alatt szilánkokra hullt,s belém tapadt,
Olyan mintha száz évet leéltem volna egy pillanat alatt.
Lepereg már minden,mi egyszer simogató szellőként fújt át,
Most érzem igazán lelkem búját.
Nehéznek bizonyul minden éjem,
Mert nem ezt az életet akartam,mint amit most kell élnem.
Fájó teher egy hatalmas kő,
Bár jól tudom egyszer mindent begyógyít majd az idő.
Majd hűlt helyed szebbé teszi életem,s minden napom,
Remélem majd mástól nem ezt kapom.
Sokszor azt érzem már nem bírom tovább,
Mint elveszett gyermek nem lelné otthonát.
Ennyi esélyt már nem adhatok!
Nem! Ennyi rosszat én nem kaphatok!
Bolyongok a sötétben nem látom az alagút végét,
Lehet én cipelem az összes bűnhődését?
Pillangó akarok lenni szabályok nélkül,
Ha nem lehetek az,akkor bennem minden egyre csak továbbmélyül.
Kiakarok törni-e ketrecből saját életet szeretnék,
El sem hinnéd minden közös pillanatot,milyen gyorsan elfelednék.
Be kell látnom a boldogság az nem az én életem része,
Olyan mint egy keserű kávéval telített csésze.
Lehet azért nem kapok belőle,mert túlságosan is szeretném,
Lehet hamarabb megkapnám,ha soha nem is keresném.
