UTOLSÓ
Sokat gondolkodtam magamban,azt hiszem benne voltál minden szavamban.
Megtanultam elfogadni a dolgokat,s közben megpróbáltam összevarrni a foltokat.
Itt voltál,s én hittem benned,nem kellett volna tőlem oly messze menned.
Jól tudom nem a te hibád,de fájt mit tettél,mennem kellett,s közben összedőlt bennem egy fél világ.
Az sem érdekelt hányszor is volt sok vitánk.
Nincs bennem már harag,de amit mondanom kell ,ezek már csak szavak.
Érezted,hogy tűzben égtem általad?
hogy mindig csak téged vártalak?
Nem! te nem érezheted,hisz nem hittél bennem,ezért nem is kellene most ezt tennem.
De megteszem ,mert érzek,csak hogy te mit gondolsz attól nagyon félek.
Amiket mondtál,többet jelentett nekem minden szónál.
Lehetne mondani milliárd szót,de úgy gondolom tőlem elvettek már minden jót.
Tudtam,hogy tartom magam ígéretemhez,messze vagy már tőlem,mint én a végtelenhez.
Most is számomra te vagy az álmom,hogy megérints, megcsókolj,folyton azt várom.
