ZAVAR

Gondolkoztál már azon, amikor mindent és mindenkit elveszítettél, aki számodra fontos volt, mi lesz ezután? mi marad? Én igen… Az üresség, a fájdalom… Egy kegyetlen múlt, egy céltalan jelen és egy bizonytalan jövő. Kilátástalan helyzet. Nem tudni mit hoz a holnap, Az elvesztés nem pótolandó, és nem múlandó, Emlékeztet rá, hogy újabb fájdalom is érhet. Túl sokáig voltam egymagamban, bezárkóztam az elmém titkos zugába, kellett keresnem egy helyet, ahol csak magam vagyok, ahol nem zavar semmi és senki. Az életünk pillanatképek sorozata, Mintha szabályszerűen kellene megjelennie, kínoz és felőröl bennünket. A hétköznapok monoton hangulatban telnek. Nap nap után, a szürke napok még szürkébbek lesznek. De a képzelet más, színes fantáziadús, egy új világ, ahol az van, amit én szeretnék. Álmodom? Létezem? vagy csupán csak Képzelem? Tudunk repülni? maradunk? elvesztünk, elbuktunk…

Árnyék alatt árnyékok, eső könny zivatar

Körhinták az égben, mi szemünkbe alakul, a lehetőségek kimerülnek, a vonatok kisiklanak

Én csak távolodok,távolodok,és kezd minden olyan zavaros lenni.